1995-ben kezdtem el szobrászként dolgozni. Leginkább az akkor divatos épületszobrászati munkák jelentették a napi elfoglaltságot. Hamar kapcsolatba kerültem a műemlék felújítással, így a hangsúly áttevődött a restaurálásra.

A régi korok építészetének tanulmányozása segített felismerni, hogy a mai épületek többnyire rossz térszerkezetükkel, igénytelen megoldásaikkal túl sok kompromisszum megkötésére kényszerítik a benne élőket. Ezen mindenképp változtatni szerettem volna. Innen datálható a belsőépítészeti tervezés iránti igényem.

2000-ben elvégeztem a Junior Art Center művészeti iskola lakberendező kurzusát. Azóta a szobrászati, és egyéb díszítő tevékenységek mellett egyre több tervezési feladatot is végzek. Mára ez jelenti a tevékenységem gerincét és egyre kevesebb idő jut a szobrászatra, amit már csak mint művészeti ágat űzöm.

Mindazonáltal felismertem, hogy a két terület szorosan összefügg. Hiszen, mikor az ember egy szobrot készít, vagy egy életteret tervez, ugyanazt csinálja. Kitölti, hasznosítja a tér egy szeletét. Ha jól csinálja, akkor működő, szerethető dolgot hoz létre.

A régi korok iránti alázat, és az újdonságok folyamatos kutatásának kettőssége adja sikerünk alapját. Olyan belsőépítészeti stúdió létrehozása volt a célom, ahol a megbízó azt a személyes plusz szolgáltatást kapja meg, amitől úgy érzi jól választott. Hiszen nem csak belsőépítészeti szolgáltatást vásárolt, de életmódtanácsokat, építési-műszaki képviseletet és valódi VIP kiszolgálást is, ami nem mindenhol jár automatikusan.

Munkánk felelőssége ezen túlmenően abban áll, hogy az általunk alkotott környezetben nevelkedő gyermekek milyen útravalóval indulnak majd neki az életnek. Hitünk szerint az igényesen, jó ízléssel kialakított otthonban élő gyermekek kiegyensúlyozottabb, sikeresebb felnőtté cseperedhetnek majd.

Ezen gondolatok mentén igyekszem szervezni belsőépítész stúdiómat, és erre bíztatom kollegáimat is.

Pálmai Attila                         

szobrász, belsőépítész